Hétköznapi szobák, rendkívüli körülmények — otthoni ügyek, ahol mindenkinek megvolt az oka, hogy ott legyen.
Az aktatár legnagyobb fiókja, és a legtöbben innen indulnak. Nappali, konyha, fürdőszoba, hálószobák, dolgozószoba, folyosó, és mindazok a köztes helyek, amelyeket egy ház az évek során összegyűjt: a garázs, a pince, a padlás, a mosókonyha. Otthon senki sincs rossz helyen, és éppen ez a baj — egy éjfélkor a konyhában ácsorgó gyanúsítottnak mindig kéznél van a magyarázat.
Az otthoni alaprajzok általában sok kis helyiségből állnak néhány nagy helyett, így a helyiségekre vonatkozó nyomok korán és erősen vágnak. Ezért ez a legbarátságosabb helyszín a tanuláshoz — és egyben az, ahol a nehéz ügyek a legjobban fájnak: ilyen szűk szobáknál egyetlen létszámnyom a tábla felét kiütheti, ezért a nehéz ügyek éppen ezt a nyomot tartják vissza.
Egy otthoni ügy úgy kezdődik, mint egy valódi: egy háztartással, amelynek tagjai túlságosan is jól ismerik egymást. A szereplők rokonok, albérlők, a takarítónő, akinek kulcsa van, a szomszéd, aki „csak beugrott egy percre” — olyanok, akiknek minden joguk megvolt a folyosón vagy a konyhában lenni, és akiknek okuk volt máshol is lenni, amit inkább nem magyaráznának meg. Az áldozat egy hétköznapi helyiségben fekszik, és a kérdés sosem az, hogyan jutott be valaki, hiszen mindenki már bent volt. Ügyről ügyre a ház változik: szűk lakás erkéllyel, családi ház játékteremmel és vendégszobával, olyan nagy ház, hogy van padlása és pincéje, ahová senki sem jár le. A rejtvény annak az egyetlen estének az alaprajza, és a tanúk töredékekre emlékeznek belőle: ki állt a tévé mellett, ki volt távol az ágyaktól, ki maradt egyedül.
Minden ügy ennek a helyszínnek a helyiségkészletéből választja ki az alaprajzát, így ugyanazok a helyek térnek vissza a fiókban, és megtanulod olvasni őket: Nappali, Konyha, Fürdő, Hálószoba, Gyerekszoba, Játékterem, Dolgozószoba, Vendégszoba, Folyosó, Ebédlő, Erkély, Garázs, Pince, Padlás, Mosókonyha. Egyetlen ügy sem használja az összeset — a generátor és a kézzel épített ügyek is csak egy részüket veszik, ezért lehet két ügy ugyanazon a helyszínen mégis egészen más.
Az otthoni ügyek klasszikus hibája, hogy valaki egy kis helyiséget biztos menedéknek tekint. A kis szobák erősen vágnak, de gyorsan meg is telnek: egy négymezős fürdőszobában a szomszédok elhelyezése után könnyen csak egy szabad sor marad, és egy nyom, amely látszólag három mezőt hagyott, valójában csak egyet hagy. A második a folyosó: hosszú, keskeny, és sok helyiséggel határos, így egy mellette lévő helyiségről szóló nyom sokkal kevesebbet zár ki, mint amennyinek látszik. Harmadszor, a bútor nem dísz: az ágyak, az asztalok és a tévé döntik el, mely mezők vannak valami „mellett”, és az ágy melletti állást csak a közvetlenül balra, jobbra, fölötte vagy alatta lévő mezők teljesítik, ugyanabban a helyiségben. Mielőtt bíznál egy szomszédságban, ellenőrizd, melyik helyiséghez tartozik a mező.
44 ügy — 2 bevezető, 12 könnyű, 15 közepes, 15 nehéz; táblaméret: 4×4 és 9×9 között. Mindegyikről ellenőriztük, hogy egyetlen, tisztán előre haladó következtetéssel elérhető megoldása van, így egyikhez sem kell találgatás.
Ugyanazzal az előre haladó megoldóval végigfuttatva, amely a játékbeli tippeket adja, egy ügy ebben a fiókban átlagosan 23 következtetési lépést igényel az első nyomtól az ítéletig, és a tábla 10 lépésig ellenáll, mielőtt az első gyanúsítottat biztosan el lehetne helyezni. A leghosszabb várakozás a(z) „Isten hozott itthon” ügyben van, ahol a(z) 26. lépés előtt senki sem kerül biztosan a helyére.
Az okoskodások, amelyekre ezeknek az ügyeknek a leggyakrabban szükségük van, ügyenként megszámolva:
Ha értelmes sorrendben szeretnéd végigjárni ezeket az ügyeket (Otthon, édes otthon), rendezd őket aszerint, meddig tartják zárva a táblát. Ez az öt a leggyorsabb nyitástól a leglassabbig fedi le a fiókot — kezdd felül, fejezd be alul: