Előcsarnok, konyha és rengeteg zárható szoba — szállodai ügyek, ahol mindenki idegen.
Recepció, éttermi tér, konyha a kiadópulttal, bár, vendégszobák egy folyosó mentén, és egy kiszolgáló rész, amelyet a vendégek sosem látnak. A szálloda olyan szereplőgárdát ad, amelynek tagjainak nincs okuk ismerni egymást — így elesik a szokásos rövidítés, hogy kinek volt indítéka, és csak az marad, ki hol volt fizikailag.
A folyosók és az ismétlődő vendégszobák miatt ez a helyszín kiválóan alkalmas a szomszédsági okoskodásra: egy hosszú, keskeny alaprajzon a szomszédos helyiségekről szóló nyomok valódi információt hordoznak. Figyelj a vendégtér és a kiszolgáló rész közti határra — egy konyhára vonatkozó nyom gyakran a személyzetről szól.
Egy nagyszálló idegeneket gyűjt egy fedél alá, és mindegyiküknek ad egy kulcsot és egy alibit. A vendégek lejönnek a lakosztályaikból, a személyzet a recepció, a konyha és a mosoda között jár, a bárban mindig ül valaki, a wellness és az edzőterem pedig a maga rendje szerint üzemel. Ezek az ügyek erre a keveredésre építenek: nyilvánvaló kapcsolat nélküli szereplők, egy áldozat valahol az előcsarnok és a tetőterasz között, és tanúk, akik az egyenruhát megjegyezték, az arcot nem. A helyiségek élesen kettéválnak arra, amit a vendégek látnak — előcsarnok, étterem, reggelizőterem, terasz —, és arra, amit sosem: csomagmegőrző, borospince, konyha. Hogy kinek hol lett volna a helye, az az ügy egyik fele. Hogy ki hol állt valójában, az a másik — és ezt a tábla be tudja bizonyítani.
Minden ügy ennek a helyszínnek a helyiségkészletéből választja ki az alaprajzát, így ugyanazok a helyek térnek vissza a fiókban, és megtanulod olvasni őket: Előcsarnok, Recepció, Étterem, Bár, Lakosztály, Konyha, Borospince, Terasz, Tetőterasz, Wellness, Edzőterem, Csomagmegőrző, Reggelizőterem, Lift, Mosoda. Egyetlen ügy sem használja az összeset — a generátor és a kézzel épített ügyek is csak egy részüket veszik, ezért lehet két ügy ugyanazon a helyszínen mégis egészen más.
A szállodai alaprajzok kis kiszolgáló helyiségeket tesznek nagy nyilvános termek mellé, és a tipikus hiba, hogy a nyitást az előcsarnokra vagy az étteremre pazaroljuk, ahol a nyomok alig szűkítenek. Kezdd a lifttel, a csomagmegőrzővel és a recepcióval, ahová legfeljebb egy-két ember fér. Másodszor, ne keverd össze a „konyhával szomszédos helyiségben” és a „konyhában” kifejezést: a szomszédos helyiségről szóló nyom éppen a megnevezett helyiséget zárja ki. Harmadszor, a szállodai ügyek gyakran a helyiségekre vonatkozó okoskodásra támaszkodnak — ki kell még osztozzon a szobán —, és az ilyen nyom addig nem használható, amíg a többi embert nem szűkítettük le. Ha egy társaságról szóló nyom látszólag semmit sem mond, nem haszontalan, csak korai. Jegyezd fel, és térj vissza rá, amikor a nyilvános termek telni kezdenek.
9 ügy — 2 könnyű, 3 közepes, 4 nehéz; táblaméret: 4×4 és 10×10 között. Mindegyikről ellenőriztük, hogy egyetlen, tisztán előre haladó következtetéssel elérhető megoldása van, így egyikhez sem kell találgatás.
Ugyanazzal az előre haladó megoldóval végigfuttatva, amely a játékbeli tippeket adja, egy ügy ebben a fiókban átlagosan 24 következtetési lépést igényel az első nyomtól az ítéletig, és a tábla 11 lépésig ellenáll, mielőtt az első gyanúsítottat biztosan el lehetne helyezni. A leghosszabb várakozás a(z) „Vacsora a keresztapánál” ügyben van, ahol a(z) 20. lépés előtt senki sem kerül biztosan a helyére.
Az okoskodások, amelyekre ezeknek az ügyeknek a leggyakrabban szükségük van, ügyenként megszámolva:
Ha értelmes sorrendben szeretnéd végigjárni ezeket az ügyeket (Szálloda és étterem), rendezd őket aszerint, meddig tartják zárva a táblát. Ez az öt a leggyorsabb nyitástól a leglassabbig fedi le a fiókot — kezdd felül, fejezd be alul: